Borges beszél: én vagyok a könyvtár, a vér, a halál.
Ő maga az irodalom,az értelem rébusza:
A talány és a megfejtés: classica filologia.
Hume beszél: én vagyok az idő, az ok és okozat, a nem létező.
Ő maga a humán tudomány fintora,
Skócia szenvedése, a bűnbánó teológia.
Wittgenstein beszél: én vagyok a kép, a tények logikai láncolata.
Ő maga a tények tetszetős valója
Tömör mondataiban figura etimologica.
Szabó Lőrinc beszél: én vagyok az álom, a pillangók, az alkonyi muzsika.
Ő maga a költészet, a fel nem került korona.
Gondolat és üzenet, freudi pszichológia.
Jászi Oszkár beszél: én vagyok a felismerés, a pusztulás, a tragédia.
Ő maga a ráció, a gondolat láthatatlan harmadik útja.
A fájdalom, a tehetetlen düh, az elhibázott politika.
Kodály Zoltán beszél: én vagyok a feltaláló, a hangok időtlen dallama.
Ő maga a módszer, a tan, a doktrína.
Neve a világmindenség összhangzata, a büszkeség, a tiszta polifónia.
Végül én beszélek: vagyok a kudarc, a megvetés, az unszimpátia.
Magam vagyok a pavor nocturnus, a kábulat, a nullempátia.
Nevem a fikció, a becstelenség, a ciklotímia.
