EnPassant

  Félek a holnaptól Mondd mit tegyek? Félek a mától Bár talán túlélek. Segíts! A félelem szemébe Egyedül nézhetek, De mindig a magam Vesztére ébredek. Könyörülj! Hiába látok, Ha csak reszketek. Fáj az életem. Fáj, mert küzdelem. Óvj! Egyedül vagyok…

  / „Aki tudja a választ, nem érti a kérdést.” /   Miért van az élettel úgy, hogy fáj? De sosem akkor és sosem igazán, Csak ha tudom, percről-percre muszáj.   Mégis úgy kell, mint egy falat kenyér – Az összes aspektusú ügyefogyott remény…

  Sosem tudtam Mi a helyes, Mi igaz, Mi jó. És sosem fájt Úgy az élet, Csak ha éreztem: Való.   S lám egyedül maradtam…

  Úgy érzem, mindkét szemem folttá alakul, Miközben nézek a távolba lankadatlanul. Két, elsötétedő, kékesfekete folt. Álmatlanság kontra telihold.   Közben fények gyúlnak a távolban. Elhaló, halványsárga foltok ezek, Mik folttá lett szemeimben Élettelenül…

  Most Czibor adja hátra Kissé komótosan – Kissé fejcsóválva. Majd mély levegővel nyugtázza És sóhajt tíz ujja fogságába.   Nem tudni, mi lesz – Az aranycsapat lassan, De biztosan széled. Ki ide – ki oda: Czibor mellé a padra, Ki francia…

  Néhány darabod még itt maradt bennem S nálad is egy szív Mellett egy kéz a Te kezedben.   Pillantásod lett vérré bennem akkor Káoszból gyúrt életemben Szeptemberben tizenhatszor.  

Két folyamat között Talpra áll az Úr: „Kellene csinálni valamit Ebből a sprőd anyagból.”   És gyúrja – gyúrja, Érzi és látja. Talán a maga képére Is formálja   Jaj ne! Salak, vér És káosz kerül bele. „Nem jó ez így, el…