Kezed a hátamon,
Másik a vállamon,
Így tolsz előre,
Miközben belül haldoklom,
És nem gondolok a jövőre.
Kezed, s már homlokod is a hátamon.
Így tolsz magad előtt előre
Bele a zúgó viharba, a pusztító jégesőbe.
Közben könyörögsz, akarod, hogy éljek
De piszkos arcom nem tisztul
Elmém döntésre nem érett.
Mert nem hajlik a szívem,
Nem hajlik a jégverésnek.
És nem hagysz.
Tolsz, tuszkolsz
Ha neked fáj, hát még jobban rugdosol.
Ekkor esek össze.
Nincs több erőm,
Így fekszel a hátam alatt,
S velem együtt fulladsz
A némító szélviharban.
