Stimulál a hajnali tea illata,
Az élet sója, a művészet borsa,
Mint minden rohadt fekete zongora,
Akár egy Móricz Zsigmond novella.
Ahogy apám elcsukló szava,
Úgy tátongó lelkünk vihara.
Szedett-vedett seregünk
Százszor szakadt zászlaja.
Fanyar óborunk zamata,
Sánta kutyánk morgó haragja,
Álmos kertünk rozsdás ajtaja,
Sáros lelkünk kicsinyes hatalma.
A lenyugvó nap utolsó sugara,
Vagy a januári, hideg éjszaka.
Mind-mind stimulál, és
Nem hagy nyugodni.
Mert a létező és való
Csak a felsoroltakéhoz fogható.
