…mert hiába értem én a kérdést,
Ha szimplán nem tudom a választ
S a tudat miatt
Keserű fogaival húsomba mar a bánat;
S a sejtekbe hatoló fájdalom mondja:
Nincs igazság, csak szégyen és gyalázat.
Alázhatnak porig, tiporhatják lelkem
Már ismerem a fortélyokat, praktikákat:
A tények képszerű tükre sem más
Mint hanyagság és a homályos látszat.
Engem eltaposhatnak, befalazhatnak, de
Nincs hatalom, mi a sírról kitépje az ibolyákat.
Ha ez a sorsom, hát következzék:
Úgysem lelem honom a hazában.
Hol a béke?
Hol a szeretet?
Hol a barátság?
Igaz ember miért forog a sírjában?
Látod itt a kérdés, s elmarad a válasz.
Helyette a jövőre gondolok és látom:
Barbár portyák égnek a halál extázisában.
Nincs menekvés előlük:
Kezükhöz vér tapad, lelkükön mocsok szárad.
Eltaposnak.
De a hideg őszi szelek
Már ültetik síromra az ibolyákat.
