/ „Aki tudja a választ, nem érti a kérdést.” /
Miért van az élettel úgy, hogy fáj?
De sosem akkor és sosem igazán,
Csak ha tudom, percről-percre muszáj.
Mégis úgy kell, mint egy falat kenyér –
Az összes aspektusú ügyefogyott remény
S közben érzem: sejtről-sejtre tizedel
Ez a kurva élet,
Csak múlna már el.
De tovább!
Mert hordoz a föld a tenyerén:
Foglalkoztat, elcsábít – megnémít,
Gátat szab és felkészít.
Aztán elszed, aláz, sötétít.
Majd újrakezdi, s ha nem megy kényszerít.
S közben megkötve figyelem,
Ahogy sejtről-sejtre tizedel.
Könyörgök,
Múljon már el…
