Úgy érzem, mindkét szemem folttá alakul,
Miközben nézek a távolba lankadatlanul.
Két, elsötétedő, kékesfekete folt.
Álmatlanság kontra telihold.
Közben fények gyúlnak a távolban.
Elhaló, halványsárga foltok ezek,
Mik folttá lett szemeimben
Élettelenül tündökölhetnek.
Apátia sarjadzik most bennem,
Mik két pillám egyenletesen elken.
Elhalnak a fények folttá lett szemeimben.
Sötétet nyel a folt, s fényt – némiképpen.
Azután elfordulok, az éjszaka mégis nyom.
Maradt a magány, a sötét és a két folt.
De már hiába fordulok és hiába élek
Folttá lett szemeimben kékesfeketék a képek.
Úgy érzem mindkét szemem folttá alakult,
Miközben a távolt néztem lankadatlanul.
Két, elsötétedett, kékesfekete folt.
Lassan tékozolt élet – fogyó hold.
