Dallammá válik bennem a bús őszi szél.
Szférák zenéje zeng most, mely folyton –
Folyvást hozzám beszél.
Fel nem foghatom,
Hjajj bár érteném.
A természet sóhaja ez,
Mely elfojtott, kínos vélemény.
Dimitrij Lénáról,
Gaia ínségről mesél.
A kavargó porral
Feltámad előttem egy kép:
Gondolkodó emberek
Dideregnek arccal
A halál felé.
